Vasárnap voltam anyuékkal vásárolni. Vettem két csizmát, egy pulcsit, hajráfot, hajgumikat stb.
És kaptam anyucitól egy kesztyűt. Nagyon szép volt: fekete, ezüst fémszálakkal díszítve. Iszonyatosan örültem neki, mert pont ilyen kesztyűre vágytam. Alig vártam, hogy felvehessem. Tegnap reggel felöltöztem, és felhúztam a kesztyűt is. Nagy vidáman mutogattam az osztálytársaimnak, hogy milyen szép, és hogy szeretem, és milyen meleg. Aztán első óra tesi volt, átöltöztem, beraktam a táskámba. Nem is foglalkoztam vele. Hazajöttem, és gyorsan beletúrtam a táskába, hogy elővegyem. Észre kellett vennem, hogy nincs benne! Nagyon megijedtem. Most mi legyen?! Holnap majd megkeresem!
Ma reggel bementem a suliba, első dolgom volt, hogy megkérdezzem a portástól nem talált-e valaki egy kesztyűt. Aztán a nemleges válasz után a talált tárgyakhoz rohantam, áttúrtam a kupacot, de ott se volt. Kezdtem kétségbe esni. Végigrohantam a termeken, ahol óráim voltak, nem találtam sehol! Szörnyű bűntudatom lett, és elkezdtem sírni.
Hazajöttem, és nem tudtam, hogy mondjam meg anyunak, hogy nincs meg. Gondoltam jobb túl lenni rajta és gyorsan elhadartam. Háááát, ne is mondjam, hogy reagált!
Teljesen kiakadt... Jött a szöveg, hogy:
Tudom-e, hogy nekik mekkora erőfeszitésbe kerül megszerezni minden egyes forintot és hogy nem vagyunk gazdagok, nem tehetjük meg h megveszünk egy drága, márkás kesztyűt és másnap már el is hagyom..és mi a fenének vettem fel 18 fokba kesztyűt?! Miért nem ért rá csak a hidegben. Nameg mindent megadnak nekem én pedig így hálálom meg..és inkább vett volna magának vmit belőle és hogy ne is álmodjak arról, hogy kapok még1 kesztyűt, sőt akármi mást.
Drága kesztyűcském! Hazavárlak, nem haragszom, amiért eltűntél. Kérlek gyere vissza hozzám. Nagyon szeretlek, és hiányzol!
UI: Hihetetlen, hogy egy egyszerű kesztyű milyen érzelmeket válthat ki az emberekből!
