Olyan jó, amikor elmondod valakinek. Ott van benned, de senki se tudja, homály fátyla leplezi, a te titkod. De, amikor elmondod....

És ő néz, értetlenül...mégis egyetértéssel. Érzed, hogy érti..s ő is érzi. S jólesik, jólesik,hogy érti...s egyetért. Vagy akár meg is dícsér.

És jólesik, hogy rájön..van még mit kiismernie rajtad, vagy rájön...nem is ismert eddig. És kellemes csalódás számára. Nagyon kellemes. Tudja, hogy benned is benned van AZ, de nem mered kimutatni. Te is ugyanúgy tudod mint mindenki más.

 

Én nem vagyok az a csillogó típus. Aki egyből a középpontba kerül, és megmutatja, hogy mire képes. Nekem idő kell. De ha eljön az idő...akkor eljön valami más is. Valami érzet, valami gondolat. Kínyílik egy virág. Beteljesül egy elképzelt valóság.

 

 

 

UI: Gergő hihetetlenül imádom az illatod! (L)

A bejegyzés trackback címe:

https://fenykuldott.blog.hu/api/trackback/id/tr861572223

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása